Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A FÉNY Kapujában...

2009.10.01

konyv_feny-kapujaban_swami.jpg

.. Amikor a kórteremben az ágyra tettek, elkezdődött egy csodálatos út számomra. Amikor letettek, azt láttam, hogy belehelyeztek egy kis csónakba, mely egy dióhéjra hasonlított. Mélyen kivájt, szépen megformált kis csónak volt, nem volt díszes. Fa erezetű, diófa színű kis csónak, melyhez nem volt evező, nem volt vitorla, semmi nem volt. Az egész csónak akkora volt, mint én; épp akkora, hogy belefértem, és kinyújtott testhelyzetben nyugodtan feküdhettem benne. Ott ringatóztam ebben a kis csónakban. Biztonságban éreztem magam, s nem volt bennem félelem. Békés és nyugodt volt minden körülöttem. Nem volt idő. Egy hatalmas végeláthatatlan folyón ringatózott a kis csónakom. A víz sötét, mély kék színű, és csendes. Elöl nagyon távol hatalmas fény lát-szódott. Először narancs, majd sárga, és arany fény, mely kezdett fehéres .színné alakulni, ahogy a kis csónak haladt előre a vízen egyre közelebb a fényhez. Nagyon jó, és meleg érzés tartott ha-talmában, amíg a csónakban feküdtem. Kellemes és meleg simo-gató érzés áradt felém. A szemem csukva volt, mégis láttam. Lát-tam elhaladni a csónakot egy partszakasz mellett, ahol azok az emberek várakoztak, akikkel együtt éltem. A szüleim, nagyszüle-im, gyerekek, akikkel játszottam, a tanáraim, és a barátaim. Intet-tem nekik, de nem szálltam ki a csónakból. Láttam, hogy szomo-rúan tekintenek a csónakom felé, s kiáltanak, hogy: „Ne menj el!” Már majdnem odaértem ahhoz a Fényhez, amit nagyon messziről láttam, ami csalogatott, és ahonnan nagyon jó érzés áradt, és ha-talmas szeretet, amit akkor éreztem, amikor a nagyanyám ölében ülve kisgyerekként lógathattam a lábamat. Őrök álltak a Fény kapujánál. Hatalmas oroszlánok, s békés hatalmas tekintetüket felém irányították. Az egyik oroszlán a bölcsesség, a másik a bátorság és a harmadik a megbocsátás táblák mellett őrködtek. - „Mit keresel Te itt?” - hangzott a három oroszlán felől a kérdés. Döbbenten meredtem feléjük, amikor beszéltek hozzám. Nem volt bennem félelem, csak nyugalom és béke. - „Neked még ki kell járnod az Élet-iskoláját!”- mondta az egyik. A másik azt mondta, hogy: „A születést már megtapasztal-tad, most a gyermekkorodat kell megélned, előtted van még a kamaszkor, és a felnőtté válás. Meg kell tapasztalnod, hogy a világ veled együtt változik!” A harmadik, - tán az volt a legvénebb - azt mondta: „A Fény-kapun csak akkor juthatsz át, ha megérted, hogy a földi életed ajándék, s minden érték a szívedben él.” Mancsával meglökte a kis csónakot, s távolodni kezdtem a Fény kapujától. Belekerültem egy hatalmas kavargó örvénybe, mely felfelé húzott kis csónakommal együtt. Hatalmas nyugalom vett körül, éreztem, hogy kicsit szédülök, s az örvény felemel. Fény szűrődött be, egyre több fény, s a szemeim kinyíltak. Hama-rosan orvosok, s nővérek vettek körül, majd mindenki boldog volt, hogy az egy hónapos „utazásom” végére értem.

 

univerzum.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.